Nekünk az éjszaka
Csak perceket diktál
Vízióink reggeli tükrét
Szürke mocsok színezi át
Nem tudom rég’
Álmaim miről szólnak
De lemerülnék
Értelméért a szónak
Végtelen csapda
Léted keserű bizonyíték
Nem építhetsz már arra
Hogy elméd bölcsebb, mint rég’
Nem találhatod már
Ízét az ifjúkornak
Csodálattal nézed – mind
Akik már belenyugodtak